Hue

On 19.th November we arrived to Hue by bus. The way was very-very long, 12 hours and not so comfortable. We had decided to travel by sitting bus instead of sleeping bus, because the beds are enough small for the west people in the sleeping bus and the other type is cheaper. Well, during the way we could enjoy the local people`s common with the Vietnamese popmusic from the tv. It was funny I think.

But we arrived to Hue and Miss Quinh were waiting for us with some friends who transported us to Ouinh`s house where we slept on our first night. She is a member of Hospitality Club, a network of people interested in interculture experiences. So we will meet her and her friends a lot in the future here in Hue.

Hue is more smaller, calmer and less noisy, than Hanoi so I like it better. The streets look the same as Hanoi but for me more nice. Hue was the capital of the Nguyen emperors and Hue is packed with temples, tombs, palaces and pagodas. From 1993 Hue is the part of World Heritage. So Hue is the place for my style. :-) Here are extremly famous foods because the chefs cooked here for the kings special and particular meals. So it must to discover!

On Monday afternoon we met with Dr. Nguyen Viet Nanh who is the coordinator of our project. He was very nice and friendly but busy. So we will work with Vivien Heller, who deputizes DED (Deutscher Entwicklungsdienst) here and a special teacher as well as Hoang thi Dieu Hong who is a psychologist and works for the OGCDC (Office of Genetic Counseling and Disabled Children). This organisation has a Future School in the city and two Special School around, one is in the Duc Son Pagoda and another in Nam Dong. These school were based for children with special needs. There are mainly mental some physically and some serious disabled children.

/ November 19.- én megérkeztünk Hué városába egy hagyományos távolsági busszal. Az úgynevezett sleeping buszt, amin ágyak vannak azért nem preferáltuk, mivel nagyon kicsik az ágyak a nyugati embernek, ráadásul az utóbbi olcsóbb is. Útközben élvezhettük a helyi lakosok viselkedését valamint a modern vietnámi popzene örömeit, s persze a szokásos közlekedési normákat. :-) Na de egyszer véget ért a hosszú, 12 órás út, aminek a végén Miss Quinh várt minket a barátaival. A 22 éves lány a Hospitality Club tagja, ami egy internetes interkultúrális csoport, s már nem egy ember szállt meg náluk 1-2 éjszakára. Az első esténket mi is náluk töltöttük. Azóta is sok időt töltöttünk együtt s még tervezünk is.

Hué egyébként egy kultúrális központ. Sokkal kisebb, nyugodtabb, békésebb és kevésbé hangos, mint Hanoi. Hamar megszerettem. Az utcák hangulata ugyan Hanoit idézi, de ez sokkal kedvesebb nekem. Innen uralkodtak régen a császárok, s az egész Nguyen dinasztia, aminek ma is sok látható nyoma van: templomok, pagodák, paloták. Persze nagy részük itt is elpusztult a háború során. 1993-tól azonban a Hué a Világörökség része. Nem beszélve a hires ételekről! Mivel az uralkodók itt tartózkodtak, a szakácsok is itt főztek rájuk, igy egy-két különlegesség kikerült az utcákra. De ez még felfedezésre vár! Remélem pozitiv eredménnyel!

Hétfő délután találkoztunk dr. Nguyen Viet Nhan- nal, aki a projektünk koordinátora. Nagyon szimpatikus, kedves ember, de nagyon elfoglalt. A munkát Vivien Hellerrel végezzük, aki a DED (Deutscher Entwincklungsdienst) képviselője és gyógypedagógus, valamint Hoang thi Dieu Hong, pszichológussal, aki az OGCDC (Office of Genetic Counseling and Disabled Children) szervezetnél dolgozik, akárcsak mi. Müködtetnek egy jövö iskoláját a városban s két speciális iskolát a környezö falvakban, a Duc Son Pagodában és Nam Dang-ban. Zömében értelmi és tanulásban akadályozottak, kisebb részben mozgás- és halmozottan sérültek járnak ezekbe az iskolákba.

Hanoi

In 13th. November my plane arrived to Hanoi. The flight-way was very long and I was so tired, but I arrived. I took a taxi and I went to two of mine friends from the GLEN who are spending their projekt time in Hanoi. The taxi driver was not speak in English and he did not really know where the street is, so it was a strange travel to centre òf Hanoi. But finally I met my friends and we went to have a dinner. I ate a vegetable soup but it was not so tasty. We joint some other Europien people who live in Vietnam not so long time but longger than me and spend some hours together. Afterwards we went to home to sleep.
Other days Imoved to a hotel and discovered the city with a German guy. We walked around to the Hoam Kiem lake, shopping in the stores with bargains, ate some interesting Vietnamese foods, like noodle with vegetable and chicken or tofu, water spinach with garlic, spring roll with pork or prawns, green papaya salad...
Hanoi is a very busy and noisy city with smog and lot`s of people. Everywhere are motor scooters the trafic looks chaotic the people just go like sheeps and blow their horns all the time. So to the evenings every Europien people have got headacke I am sure in it.
On Saturday (17th. November) we travelled to the Perfume Pagoda. It is a very beautyful and calm nature so I ẹnjoyed it. Green are everywhere more than 1000 mountains are around the river and Pagoda. It can be approached by boats. The Pagoda was built in internally of a limestone cave and there is a temple of Buddhism,too. I can offer it everybody. Not so clean, but the environment is beautyful.
On Sunday evening (18th. November)me and my tandem partner who had arrived on Thursday left to Hue by bus. The way took 12 hours so we slept on the bus and sufferd. But next morning we were in the place where we will spent 3 months in a special school with Vietnamese disabled children.

/ November 13-án leszállt a gepem Hanoiban. Hosszú volt a repülöút, de itt voltam Hanoiban végre. Fogtam egy taxit, vagyis inkább ök fogtak engem, s elindultunk a városközpontba egy angolul nem beszélö, s a cimet sem ismerö taxisoförrel. A cél 2 GLEN-es barátom cime volt, akik még a projektjükön dolgoztak a fövárosban. Végülis megérkeztem s máris elmentünk vacsorázni. Késöbb csatlakoztak hozzánk mas Hanoiban élö európaiak is,s beszélgettünk kicsit. Volt köztük egy cseh férfi, aki 4 éves korában Magyarországon járt óvodába, s még emlékezett pár mondatra: Óvonéni, kell kakilni. :-)

A következö napokban átköltöztem egy hotelba, felfedeztük a várost egy német fiúval,körülsétáltuk a Hoam Kiem tavat, alkudoztunk a helyi árusokkal, ettünk néhány speciális vietnámi ételt: zöldséges rizs, tészta rákkal, tofu paradicsommal, vizispenót fokhagymával,különféle tavaszi tekercseket (hússal,rákkal, zöldséggel, tojással), zöld papayasalátát...

Maga a föváros nagyon zsúfolt, hangos, szmogos és rengeteg ember szaladgál, robogózik itt. Szerintem megszámlalhatatlan a számuk. Csak jönnek-mennek, mindenki rohan, nyomja a dudát, nem számit, hogy piros a lámpa vagy zöld, ök akkor is mennek. Iszonyatosan fejfájditó és széditö ez a nyüzsgés.

Szombaton (nov. 17.-én)elutaztunk az Illatos Pagodához. Csodaszép zöld környezetben, több mint 1000 hegység veszi körül a folyót és a pagodát, amit csónakkal lehet megközeliteni. Maga a pagoda egy cseppköbarlang belsejében lett kialakitva, s vagy gyalogosan vagy felvonón lehet feljutni oda. A területen található egy buddhista templom is, ami elragadó a maga nevében. Csupa arany és fa, hatalmas szobrok, csillogás és a szinarany Buddha középen. Ẻrdemes ellátogatni ide, s megfigyelni a buddhista emberek imádkozási szokásait. Sajnos nagyon nem tiszta környék, de a környezet megkapó. S számithatunk az árusok "támadásaira" is.

Vasárnap kesö délután a tandempartneremmel, Júliával elindultunk Húe-ba busszal. Ö egyébként csütörtökön ẻrkezett Hanoiba. Az út 12 órás, s kényelmetlen volt a buszon aludni, de végülis megérkeztünk abba a városba, ahol az elkövetkezendö 3 hónapot töltjük és dolgozunk. Dolgozunk egy vietnámi iskolában sérült gyerekekkel...

Preparing / Előkészületek

After 13 days I am flying to Vietnam! Unbelievable! In the summer I got 3 type of vaccinations against Hepatitis B, Thyphus and Dyphteria/Tetanus. I arranged my visa and next week I will effect my insurance. Nowdays I try to prepare on my mind: what should I take in my luggage: clothes, books, presents, meals...? How could I survive this big experience? :-) Am I ready to follow through this? Really? A quiet yes-answer there is inside of me and I don't feel nerves anymore, but I am curious! Very-very curious!

Már csak 13 nap és repülök Vietnámba! Hihetetlen! Fel sem tudom igazán fogni! Nyáron megkaptam a szükséges védőoltásokat (HepatitisB, az A-t már korábban megkaptam, Diftéria/Tetanusz és Tífusz ellen). Elrendeztem a vízumom s már csak a biztosítás hiányzik, a jövő hétre tervezem. Mostanában leginkább még csak "fejben készülök". Mit kell vinnem? Milyen ruhákat, könyveket (anélkül ilyen hosszú útra el nem indulnék. Egy biztos lesz velem: Müller Péter Szeretkönyve), ajándékokat, kaját...? S egyáltalán képes vagyok én ezt végigcsinálni, készen állok lelkileg az ismeretlenre? Egy gyenge igen-válasz ott lappang bennem, s igazán nem érzem idegesnek magam. Kíváncsiság van bennem magam és az ország felé! Jöjjön, aminek jönnie kell!